2009-03-15
Hahó!
Megérkezett!!!! Na nem a Mikulás,
hanem a következő ízelítő amerikai életemből. : ) Amiért kisebb szünet után
jeletkezem több oka is van, mint például
1.) repül az idő, mint a rossz nyavalya, 2.) amikor van egy kis szabadidőm
akkor alszom :P 3.) sokat kell a gyerekekkel foglalkozni… és még sorolhatnám a
kifogásokat, de e helyett inkább azokat az eseményeket sorolom amik ebben a
hónapban történtek.
Előző levelemben hadobáltam
különböző házakról, valamint érdekességekről. Megcselekedtem, amit megkövetelt
a Chapter 6, szóval a képek ugyanott a megfelelő mappában megtalálhatóak.
Február 21.-én voltunk Sushibárban a csajokkal és Arline -nal. Hatalmas élmény, eleinte nem értettem, hogy miért vannak olyan fura asztalok,
de mint kiderült később, az orrod előtt készül a kaja, friss hozzávalók és
minden ami szem szájnak ingere. Volt ám ott sesame Disco (szezámi diszkó), ami
olyat jelent, hogy a chef fogja bekapcsolja a villogó disco fényt és elkezdi
szórni husira a szezám magokat. : ) Volt
Onion vulcano, ami egy hagymából épített vulkán és tűz jött ki belőle, sztem az
olaj amit használt az égett, vagy nem tudom, de minden esetre nem volt pertóleum
vagy benzin szag. Hát nem tudom el dönteni, hogy a látvány vagy az ízek voltak
e jobbak. De összefoglalva wooooww! : )
Telik múlik az idő és már megint
eljött a havi rendszerességgel bekövetkező AuPair Meeting. Március 8, Vasárnap
délután 2 óra. Helyszín: Hamburg Town Arena. Tevékenység: Ice- skating, más
szóval korizááássss :D Már az elején le kell szögeznem, hogy életem legjobb
jegén koriztam. Két óra aktív sport, utána 3 nap izomláz :P Óránként jött az a
speciális kiskocsi meg letisztította a jeget a kásától és utána még jobban
csúszott, mint eleve. Hatalmas volt. Néhány csajt próbáltunk megtanítani
korizni, de ezt inkább Arline férjére bíztuk. A sebességet, a mozgás örömét
egyszerűen nem lehet több szóba foglalni. A képek helyettem is beszélnek.
Említettem iskolát és valamilyen
tesztet. Az első tesztem 88 % os lett, ami erős B-t jelet (4). De Steve (A
Tanár) visszadta kijavításra, összefoglalva első tesztem 100% -os lett.
Juppéééé : ) Azóta sikerült már a 2. tesztemet is megírnom e hét csütörtökjén,
érdekes szituációk közepette. A Helyzet a következő volt. Csütörtök fél 2 körül
Rob elment az autóval (az ÉN autómmal) vissza vinni egy könyvet a könyvtárba
mondta, hogy majd 3 körül visszaér. Ezzel nem is lett volna baj, ha visszaért
volna. Elmentem felvettem Alinát a suliban, szépen lassan komótosan sétálva
vissza. ( Sokan a környéken kutyát sétáltatnak, Én gyereket!) Olyan 4 -re
vissza is értünk, amikor jön a másik babysitter, mert nekem mennem kell suliba
5 –re. Általában a lehető leghamarabb húzok el itthonról, mert Downtown –ba még
parkolóhelyet keresni meg felmászni négy emelet magasba a teremhez, amiben
tartják az órákat. (Megjegyzés: Az egészségemre való tekintettel lépcsőzöm, van
a suliba lift is, de az olyan kicsi meg várni kell, a lépcső meg mindig rendelkezésemre
áll. Ennyi testmozgás meg kell.) Visszatérve negyed 5, Rob sehol, gondoltam
biztos visszaér fél 5 re, mert tudja, hogy suliba kell mennem. Az idő telik
háromnegyed 5 kor hívom, nem veszi fel a telefont, jó amerikai szokás szerint
hagytam üzenetet, hogy nem bánnám, ha jönne, mert a suli nem vár, még egy kis
késés belefér. Az idő csak úgy rohant 5 óra, fél 6, 6 óra, fél 7, én olyan 20
percenként hagytam üzenetet Robnak, hogy most már tök mindegy, hogy jön e vagy
sem, mert már nem tudom megírni a tesztet. A másik oldal, mondta Steve, hogy az
óra első felében csak review lesz és az óra második felében írjuk a tesztet. 7
órára már Steve- nek is hagytam üzenetet, hogy sajnálom késést, de nincs mivel
suliba menni. 7kor megérkezett Joe, elmondtam neki mindent, hogy mi a szitu,
közben beszéltem Melissával is, hogy mi történt. Végül fél 8 ra, amikor vége
van az órának megérkeztem a suliba Joe autójával beszáguldoztam. Szerencsémre a
tanár mondta, hogy még van egy kis dolga az irodában, szóval az alatt az idő
alatt meg tudom írni a tesztet. 8-ra készen is letten vele. Ugyanolyan 100
szavas paragrafust kellett irni csak most csak objective reporting-ban. Siker siker siker….: )
Újabb amerikai általánosságok című
rovatunk következik. Legutóbb házak, most kaja. Mindenki tisztában van vele,
hogy az amerikai nép miért túlsúlyos, szerintem erről nem kell beszélnem. Csak
vegyük példának a cereal-t, otthon is sokféle van Chocapic( a barna kutyás,
tudod ’és hopp igy lett a Chocapic’) meg Ceereol (az a méhecskés) meg még
sorolhatnám. Nos itt egy tescoval hasonló nagyságú, mégis minőségében ezerszer
jobb áruházban csak egy sor amiben csak Müzlik vannak, egy sor!!!! És nem ám
csak az egyik oldalon, nem nem, mind a kettőben... Kicsit nevetséges, másrészről
meg itt gondolnak azokra akik lisztérzékenyek, vagy épp nem szeretik a csokis
gabonapelyhet, vagy csak épp teljes kiőrlésűt hajlandóak enni. Említést kell
ejteni, a kalóriákról. Nem tudom, engem otthon nem foglalkoztattak sose a
kalóriák és ebből kifolyólag a Norbi update –tel sem foglalkoztam annyit. Itt minden
e körül forog, a csokin is rajta van hány kalória, meg Robtól is ezt hallgatom,
amikor veszek magamnak Nesquik kakaót (nyami), hogy hát ez egy csomó kalória és
hogy-hogy el fogsz hízni. Én meg, neeemmm ééérrddekelnek a kalóriák. : ) Mellesleg találtam Bounty-t :D, az európai
részlegen : )
Általában péntekente, nem minden
esetben, de járunk múzeumba. Az Albright -Knox Art Gallery, minden pénteken
délután 3 –tól este talán 10 ig nyitva van teljesen ingyen. (Jó kis reklám
fogás.)Legutóbbi alkalommal találtam egy tükör szobát a múzeumban, amit
1966-ban készitettek. Kívül belül tükör, engem lenyűgözött.
Hirtelen ezek jutottak eszembe az
elmúlt egy hónapomról.
Mindenki vigyázzon magára,
hugs
Zita
