Chapter 6 - A nagy találkozások...

2009. február 17.

Hahó!

Újabb beszámoló következik a nagy fél kontinenst elfoglaló USA-ból. Nagy és fontos dolgok történtek legutóbbi beszámolóm óta. Többek között medvét építettem, találkoztam a többi au pair-rel, akik itt laknak Buffalo-ban és környékén és nem utolsó sorban eljött amerikai életem első hivatalos megmérettetése a suliban. Beszámolok még apró dolgokról, amik most már 2 hónapos itt tartózkodásom után feltűnik, pontosabban van időm felfigyelni rájuk.

Kezdjük, mondjuk kapásból a medvével és kapásból jönni fognak a dolgok egymás után. Eljött a félig meddig várva várt február 8-a, amikor is találkoztam a többi 8 lánnyal, akik az AuPairCare-rel jöttek ki. Minden hónapban van egy aupair meeting, amikor ezek az aupair-ek találkoznak csak úgy beszélgetni vagy csak azért hogyha egyedül érzi magát a leányzó, akkor legyen hová mennie és legalább valakikkel beszélgetnie. (gyors hozzászólás: kellőképpen bénának kell ahhoz lenni hogy ne találkozz emberekkel és ne kezdjél el velük beszélgetni… az amerikai nép igen kedves és figyelmes, de ennek csak 24 óra az átfutási ideje…) A februári meeting medve-építésről szólt, ami azt jelenti, hogy van Amerikában egy olyan Store, ahol tudsz keresni magadnak egy macit vagy nyulat vagy pulykát vagy akármit és utána megtöltöd adsz bele szeretet meg szívecskét hogy tényleg éljen. Az üzletben vannak fokozatok, hogy hol mit kell csinálni, pl. a szívecske hozzáadása nagyon fontos rituálé, hisz a maci attól válik igazi kinccsé és a jövőben kiderül, hogy majd a maci adni fog e szeretet vagy sem.(Erről persze nem tudunk majd meg semmit, mert ezeket a macikat, amiket építettünk a helyi gyermekkórház súlyosan beteg gyerekeinek adományoztuk. Náluk azért elkél a segítség és egy maci azért szerintem tud segíteni. Lényegében én és a macim csak abban a 3 órában voltunk együtt, de utána olyan csemetéhez került, aki biztos örült neki.

A lányok, mint ahogy én is egy évre jöttek, de mindenkinek más a story-ja, hogyan, miért került ki, miért döntött így és persze hogy mit fognak csinálni, ha hazamennek. Van egy csomó magyar kapcsolat, azaz az egyik lány (Melanie) minden évben a Balatonnál nyaralt, mert az olyan olcsó (megjegyzem Ő Németországból jött.) Másikuk, Tabita Dániából ismeri kicsi országunkat, mivel a szülei rendszerváltáskor gondoltak egyet és elköltöztek Dániába. Lényeg minden évben hazalátogatnak Romániába a nagyszülőkhöz. Tabitával nagyon jóba lettem, vele azóta már találkoztam meeting-en kívül is. :D (és többek között miatta látogattam meg Koppenhágát is a nyáron… :P) Valaki Ukrajnából jött, valaki Japánból, de van olyan is, aki Brazíliából. Egy kis Európa a nagy amerikai életben és persze hogy felmerültek a normál kérdések, mint Európai Unió, a valuta vagy hogy beléptünk e már egyebek. Nem úgy mint itt, hogy a normál beszélgetés ott kezdődik, hogy 'Nézem-e a Super Bowl-t?' vagy hogy melyik nap melyik nemzet konyháját próbálom ki, vagy esetleg hogyan kéne lefogyom 2 hét alatt…. Most hétvégén például megyünk Sushi bárba, ahol a chef csak úgy az orrunk előtt 10 cm-re dobálja a kaját. Meg ott csinálja a szemünk láttára az ízletesebbnél ízletesebb falatokat!(megígértem, hogy elmegyek, de hogy fogok e enni az egy jó kérdés; hisz a sushiban hal van…. meg majd kérek vegát… hátha : ) De minden esetre jónak ígérkezik és bízom benne, hogy jól is fogom magam érezni. Nem ez egy buta kijelentés, hisz biztos hogy jól fogom magam érezni, hisz megnyertem magamnak egy év Amerikát akkor már ki kell használni minden percét és élvezni, ami az emberrel történik minden egyes percnek örülni. Úgy vélem, hogy most már azért határozottan tudom milyen, ha az ember a legkisebb dolgoknak is tud örülni, mint például ha már 9-ig alhatok, szombaton vagy szimplán nem kell nekem felkelteni a két kis házisárkányt :D

Február 19-én írtam az első tesztemet a suliban, ami mondjuk az érettségihez képest mosolygósan egyszerű volt. Tudni kell, hogy mindössze 100 szavas paragrafust kellett írnunk és használhattunk szótárt (!!!!). Szóval mondhatni könnyű volt és persze remélem jó is lesz. J  Majd ez kiderül a jövő hét keddjén. Mellékesen tanársegéd lettem, ami azt jelenti, hogy csoporttársak hozzám fordulnak kérdéssel ha vmit nem értenek…. : )

A mindennapokról. Ahogy mostanában már van időm a gyerekeken kívül magammal is foglalkozni, így van időm szétnézni, tüzetesebben megnézni a város tipikus amerikai házait és felfedezni rejtett titkait. ;) Elég sokat gyalogolok, mert nem akarok meghízni. Pontosabban itt mindenki el van kényelmesedve, és amikor mondom Rob-nak hogy gyalog megyek valahová furcsán néz rám. Én meg mondom neki, hogy igen azért van két lábam, hogy gyalogoljak. No de a lényeg… a házak…. első ránézésre mindegyik ugyan úgy néz ki, de ha kicsit megáll az ember és szétnéz tüzetesebben és meg is nézi a házakat vannak nagyon viccesek. Mondjuk, van olyan, ami mellett meg kell állni és keresni kell rá okot, hogy ugyan miért választották ezt a szín vagy egyebek. Szóval van halacskás ház :D ami úgy néz ki, mintha pikellyes lenne és fehérre van festve. (a lakói is furcsák….) van Barbie baba ház kombinálva egy kis Neumann-nal azaz magenta rózsaszín lilával spékelve vagy két teljesen ugyan olyan szerkezetű ház egymás mellett mintha ikrek lennének, csak az egyik fekete a másik fehér. Van olyan ház, amiben biztos vagyok, hogy vmi alkotói vénával megáldott emberek laknak. (Ezt onnan találtam ki, hogy a ház előtti fán van egy agyagból készült arc, ami tök jópofa)! (Képek később)

Ha van időm elmenni a kedvenc kávézómba mindig egy fura gitáros gyerek mellett megyek el, akivel nem is lenne semmi probléma. Jópofa zenét játszik és még nem is hontalannak néz ki, pusztán a népet szórakoztatja, DE nekem mínusz 40 fokban, amikor még a tundra bugyit is felvenné az ember?!?!? nonsense…

Alinának, a nagyobbik leányzónak most vasárnap lesz a szülinapja, ami lényegében azt jelenti, hogy lufi, szülinapi torta és ajándék. Pénteken volt neki egy kis ünnepség rendezve Pizzával és tortával. Nem akármilyen tortával saját készítésű, teljesen az eredetivel megegyező méhkas méhecskékkel. (a. Bee cake) megjegyzés: a piskótát Rob sütötte a krémet és kavartam és tettem közösen csiga alakba a tortára Melissával, a méhecskéket cukrász csinálta. Olyan mindenki egy kicsit tett hozzá torta lett. Nem utolsó sorban finom…. : )Szülinap, nem szülinap nekem is be kéne valahogy vágodnom a gyereknél azért kicsit jobban, szóval arra gondoltam adok neki ajándékot. Venni nem akartam, mert az olyan snassz, akkor csináljunk neki valamit. Valami olyat, ami megmarad és tetszeni is fog és nem landol a kukában (remélem) az első éjszaka. Rajzoltam, festettem ragasztottam és egy sereg pillangó és egy darab árva méhecske pattant ki a fejemből. 3D, vagány, színes pillangók a plafonra dekorációként. (Erről majd lesznek képek csak még be kell fejeznem mindegyiket és fel kell tennem a szobába vasárnap, hisz hivatalos szülinap csak vasárnap lesz nem pénteken volt.)

+1: Amikor kérdeztük Alinától, hogy mikor van a szülinapja mindig azt mondta, hogy ’two two’ azaz 22! :D

Remélem kellő mennyiségű információval szolgáltam ismételten, legközelebb is törekszem a hibamentességre valamint hasonló mennyiséget fogok írni, hogy legyen mit olvasni ;)

További kellemes napot,

Zita ’Sütike’

UI.: mindenki vigyázzon magára.

Chapter 5 - Super Bowl és apróságok

2009. 02.21.

Ismételten eljött a hosszú izgalmak és a nagy amerikai téma boncolgatásának ideje. :)

A múlt héten és már ezen a héten is minden kedden és csütörtökön ismételten koptatom az iskolapadot. Megjegyzem, nem harcolás képpen de a kiejtésem a többiekéhez képest perfect és a zitás haladjunk már valamerre hozzáállás, sokat segít a tanárnak és persze a csoportnak is. Nem nagy dolgok történnek a heti 2 x 2,5 órában, de egyben biztos vagyok, olyan profin fogok írni angolul májusra, hogy megszólal.

Még a hét elején elterveztem, hogy ha törik, ha szakad nekem hétvégén síelnem vagy snowboardoznom kell, mert már elvonási tüneteim voltak. (sok hó + folyamatos szívfájdítás az idő szűkössége miatt = kényszer a síelésre) leszögezem csütörtökön még nem volt sínadrágom!! Na, akkor mi legyen egyedül a nagy amerikai Buffalo-ban egy autóval a nyakamba, hát mentem plázázni há- há. 3 féle számozású highway és akkor még nem is említettem a kisebb rövidítéseket és a többi útvonalat. szóval kissé komplikált, de nem annyira vészes, mint mondjuk New York közlekedése. Két lényeges különbség van az otthoni és az itteni szabályok között. az első, ami tetszik, az a jobbra fordulhatsz piros lámpánál, ha jobbról nem jön senki és nem tiltja tábla. :) a másik szabály, ami inkább a gyakorlat ad, az a zöld lámpánál persze hogy neked van elsőbbséged otthon, DE itt nem itt annyira, nem tisztelik a piros lámpát hogy az valami fantasztikus. Szóval, ha mész az úton és zöld lámpánál mész át, akkor szét kell nézned, hogy nem e jön vki oldalról, mert simán beléd szállhat. Lehet ez az oka annak, hogy annyi highway van, mert az mind egyirányú. :)

Visszatérve a síelésre pénteken vettem magamnak sínadrágot és szombaton és vasárnap kisnowboardoztam magam. Szóval még ma is izomlázam volt annyira. egész hétvégére kimenőt kaptam ezért volt időm sportolni. Végre.

a Super Bowl vacsora

Super bowl, super bowl, super bowl!!!!!! wáááá. A szombati nap és az azt megelőző egész hét super bowl lázban égett. Ekkor még nem tudtam, hogy mi lehet ez és miért annyira fontos, de kíváncsian vártam mit hoz majd a vasárnap este. Vasárnapra ez az egész olyan szintre fejlődött, hogy másról nem is lehetett beszélgetni, szinte. Mindenki, akivel leálltam beszélgetni a sípályán mindenkinek a második kérdése az volt, hogy ma nézem e a super bowl-t. Ez folyt a rádióból a tv- ből és szinte minden honnan. Az amerikaiaknak ez olyan, mint otthon az augusztus 20-a mindenki nézi a tűzijátékot, csak ez épp sport és ráadásul amerikai foci. A normál foci kb. olyan szinten van, mint otthon számon tartják, de semmibe veszik. Itt az amerikai foci a sztár és az igazi sportoló sztárok innen szabadulnak. Szóval kellemes élmény volt hisz nem egyedül néztem, hanem Melissával és a lányokkal elmentem Melissa barátnőjéékhez, ahol egy kisebbfajta szurkolótábor gyűlt össze. Ez itt szokás ha super bowl akkor buli, mint egy kellemes délutáni steak party. Na, aztán ott megint jöttek a szokásos kérdések, hogy honnan jöttem, meg a szokásos szóviccek. (Where are you from? I come from Hungary. Yes, I'm hungry......ha ha) és a következő, hogy szeretem a fent már sokszor említett szinte már amcsi nemzeti ünnepnek tekinthető eseményt. Azon persze mindenki meglepődött, h nem ismerem. De jelentem megnéztem; érdekes volt, és majd nyáron ha Joe- nak több ideje lesz, akkor lehet majd elmegyek vele egy élő amcsi foci meccsre. :):) mert azt nem lehet kihagyni :)

A tv-zésről. Miután otthon a szeptembertől decemberig tartó időszakban kellőképpen sok időm volt tv-t nézni, így az izgalmas sorozatok persze ugyan úgy megmaradtak a heti rendszerben mint otthon. itt már persze, aki hozzáértő és ismeri az amerikai sorozatok világát az tudja, hogy Itt már az Odaátból (Supernatural) mindjárt a 4. évad végére érünk,(és ahogy olvasgattam blogokat kiderült hogy az 5 évad lesz az utolsó) és a Hősökből (Heroes) most hétfőn kezdte el vetíteni sztem az utolsó 4. évad részeit. Szóval hétfőn és csütörtök este 9 órától tudom élvezni a sorozatokat minden mennyiségben persze life és felirat nélkül.

(jelenlegi hozzászólás: Azóta persze Supernatural-ből már a 7.évadot élvezhetjük! ^^)

Különlegesség: egy csomó store neve kezdődik W -vel, hogy miért nem tudom, lehet hogy csak szeretik a W- vel kezdődő szavakat vagy sok ilyen betűvel kezdődő családnevük van...?! Egy biztos olyan tökéletesen össze lehet keverni, hogy az valami fantasztikus. néhány példa: Wegmans (élelmiszer üzletlánc) ; Walmart (Tesco 2) ; Walgreens (gyógyszeráruház) etc.

Azt hiszem most úgy hirtelen ennyi, legközelebbi email-emig várakozást és rengeteg reakciót várok. Elsősorban hogy mik történnek otthon és hogy kivel mi újság! :)

Chapter 4 - ...és hopp így lettem fősulis autóval...

2009. január 18.

Halihó!!

Ismét tudok írni! Ez fejezet nem hiszem, hogy annyira izgalmasnak ígérkezik, mint az eddigiek, de azért megpróbálom érdekessé tenni.

A Erie Community College egyik campusa, nekem itt voltak az óráim ^^

Az elmúlt hét a suliról, a napirendről és persze arról szólt, hogy aaauuuttttóóóóó !!!!! ÁÁÁÁÁ. 2009. január 20. ától hivatalosan is főiskolai hallgató lettem : ) ami azért poén, mert otthon nem sikerült, itt meg egy tesztírás, egy elbeszélgetés (mint egy nyelvvizsgán) és máris ülök az órán. Legutóbb említettem, hogy problémáztak velem. teljesen új szituációt hoztam Magyarországról, csak azért mert J/1-es vízumom van. Mint kiderült kedden (amikor 5kor már kezdődne a tanfolyam) hogy velem rendben van minden. Mindössze vissza kell mennem az ESL- irodába és el kell kérnem a regisztrációs lapot, amivel tudok regisztrálni, megkapom az órarendemet és szinte már bent is vagyok a suliban. Ki kellett fizetni a tandíjat, de nem mindegy ám milyen kártyával, az American Express nem jó ám csak a Visa meg a Mastercard. Tudom, most mindenki azt kérdezi, hogy miért, nem tudom talán, mert AMERIKA. Az autó miatt lekéstem az első órámat, aminek annyira nem örültem, de hát akár hogy is nézzük, most az autó fontosabb volt, mint a course. A course csak az AupairCare miatt kellett, amúgy nem kezdtem volna el, de azért jó lesz ez.

8-an vagyunk a csoportban és ilyen helyekről jöttek a többiek, mint Vietnám, Nepál, Japán, Szomália etc. Szóval poén Én a kis Magyarországommal legalább a minőségi Európából jöttem! Heti 2,5 óra 2 alkalommal. Nem sok, de több mint a semmi. Jah és persze estin, mert napközben intenzíven gyereket nevelek, pontosabban vigyázok.

Végre aznap megkaptam az autót is, egy Honda Accord-t, fekete automataváltós is szinte el sem hiszem. céges autó! Azért komoly…. és a telefon is folyamatban van…!

A napirendem úgy néz ki, hogy minden kedden és csütörtökön suliban vagyok 5-től fél 8-ig. Szóval a gyerekek vagy Rob-bal vagy Melissával lesznek, de ez még a jövő hét titka.

Ami tetszett, de nem hasznos információ az a szemét szállítás, ismételten megjegyezném, hogy most nem az izgalmakról, hanem a hétköznapokról számolok be! : ) minden szerdán jön a kukás autó, ami persze mint otthon elviszi a szemetet, DE utána jön a meglepetés. jön még egy, aki elviszi a szelektíves szemetet, hisz a családok ugyanúgy gyűjtik a szemetet, mint ahogy mi is tesszük otthon, de itt házhoz jön a konténer, Szóval drága Sas Andi megölték a hagyományunkat az amerikaiak….

(Csak az érthetőség kedvéért még anno középsulis korunkban, mi együtt kisebb nagyobb rendszerességgel hagyományokat ápolva vittünk el a szelektíves szemetünket a közeli szelektíves szigetre! )

Egyelőre ennyi most nem jut eszembe ennél izgalmasabb,

Mindenki vigyázzon magára

Pusza

Zita ’Sütike’

UI.: most nincsenek képek :P

Chapter 3 - Cleveland, OH és a nagy általánosságok

(Ismételten jelen pillanatú hozzászólással kezdeném, hisz végigolvasva két évvel ezelőtti irományaimat, magam ásom el magam a mellé a bizonyos barackfa mellé... Szóval lényeg a lényeg, hogy az érthetőség kedvéért zárójeles könnyebb érthetőségi kommentek lesznek a szövegben...)

2009. január 11.

Hahó!!

A szoba + két gyerek :)

Múlt hétvégén voltam Cleveland-ben és szombaton indultunk este Joe-val és Alinával, mert Alinának szombaton cselló órája volt. 4 és fél óra autókázás után megérkeztünk és megálltunk a Ritz hotel előtt. (mondtam magamban mit is keresünk mi itt, aludni akarok, és Rob (az akkori személyi assistant) meg mondta, hogy ahová megyünk egy éjszaka 500 dollár per kop; nem nagyon értettem, de amikor megállt az autó akkor megvilágosodtam...:):)

A szoba gyönyörű volt (lefényképeztem szóval majd látod ;)) szombat este, ahogy megérkeztünk a szülök elmentek vacsizni én meg ott maradtam a gyerekekkel. Néztünk filmet aztán elaludtak, tipikus jó-gyerekes dolog volt, nem volt semmi gáz.

Majd vasárnap a szobába kértük a reggelit és a lehető legkésőbb keltünk fel. Délután elmentünk korizni Melissával  és Zoéval. Itt történt az, hogy nem jégen, ahogy Magyarhonban megszokott, hanem műanyag lapok voltak összerakva, mint egy puzzle és azon koriztak az emberek. Szóval Ice- skating helyett plastic- skating volt a sport neve, nekem tetszik.... :)

Aztán jöttünk haza, negyed 6 kor indultunk és kb. 3/4 7-től én vezettem haza. Nagyon élveztem. Egy micubisi (nem tudom, hogy kell leírni) galant-tal so áááááá :):):) (Persze akkor még a Google nem volt a barátunk… :P)

A plastic-skating-t próbálgatva... 

A város furcsán nagy, az emberek köszönnek mindenkinek. Szóval a vadidegen a vadidegennek, ami azért furcsa egy városban, mert például Pesten mindenki elmegy egymás mellett, nem köszöngetnek egymásnak, de mondjuk itt legalább mosolyognak az emberek nem morcok és magukba fordulnak. Tanulgatom a várost, hogy mi merre van és már nagyjából el tudok tájékozódni, de a külterületekkel még bajban vagyok. Melyik East, melyik West, mi hová vezet és egyebek, de nagyon élvezem. Amikor vezettem Cleveland-ből hazafelé vagy 3 órát, egyrészről könnyű volt, mert automata volt az autó, másrészről Melissa segített. Majd később kapok egy autót is, csak még nem tudom hogy mikor, mert állandó problémázás van belőle szóval arról majd később.

A család, komplikált. Nem negatív értelemben!!! (ismételt kezdeti lelkesedésnek lehetünk szemtanúi…) A szülők éjjel-nappal dolgoznak, van olyan, hogy Joe-t 2 napig nem látom, mert 24-36 órázik. Állandóan műti az embereket. Szörnyű dolgokat mesél, hogy milyen daganatokat szed ki az emberekből egyszerűen hihetetlen és csodálatos, hogy egy hétköznapi embernek tűnő pasi miket tesz meg másokért.

Melissa a hétköznapokban dolgozik kivéve egy nap, akkor itthon van,(mily logikus…) és azt az érzést kelti bennem, hogy mindent rosszul csinálok. Amúgy mindenben segít, tippeket ad, hogy milyenek a lányok, mivel lehet őket lekenyerezni, hol vannak a korlátaik. Persze még ráncigál mindenhová, csinálunk egy csomó dolgot együtt.

Alina a nagyobbik lány februárban lesz 4 éves. Képzelj el egy hiper-szuper aktív gyereket, aki ha jó és nem fáradt, akkor imádnivaló és nincs semmi baj vele. De amikor fáradt, akkor kikapcsolnak nála minden és csak pörög és bármit mondhatsz neki akkor sem áll le. Csak ha megfenyegetem, hogy hazamegyek Magyarországra vagy nem nézheti meg a moziban az Aliens vs. Monsters című mesét 3D-ben vagy kell vmi fájdalom (pl. beveri a kezét az ajtófélfába vagy leesik a székről.) (nem általam!!!!!)

A legkisebb leányzó imádnivaló. 2 éves Zoénak hívják és teljesen ellentéte nővérének. Nyugodt, csendes és akár egy macival is képes eljátszani egész nap. Vele vagyok itthon egész nap, de van egy kis szabadidőm, ha alszik. Ma pl. elmentem és vettem magamnak könyvet, imádtam azt a pici szabadságot, amit kaptam.

A szobám, háááát nem sok minden van benne. Egy ágy, egy kandalló és egy 10perc alatt összerakató szekrény. Ennek az az oka, hogy amikor PR-ban voltunk, az alatt az idő alatt gipsz- kartonozták újra. Úgyhogy még hiányoznak a bútorok és a festés. Szóval mindezt egy éven belül megkapom. (javítanék: bíztam benne, hogy egy év elég lesz arra, hogy ezek a dolgok végbe menjenek… Sajnos tévedtem)

Melissának van egy személyi asszisztense, aki több mint egy asszisztens. Ő csinál mindent a házimunkától kezdve, a szennyes kimosásán, át a számlák rendezéséig. Szóval mindent, ami nem nekem. Én csak a gyerekekkel foglalkozom. Az én dolgom az, hogy a gyerekek alvásra készek legyenek vagy iskolába készek, amit el lehet képzelni.

Most egy napom úgy néz ki, hogy kelek 3/4 7 kor 7 között a lányok kelnek negyed 8 kor -> reggeli -> öltözködés -> és indulunk a suliba, hogy fél 9 re odaérjünk. Gyalog negyed óra. Közel van és gyalog egyszerűbb, mint babakocsival vagy autóval. Autóval túl közel van, babakocsival túl nehéz mozogni. Szóval gyalogolunk, aminek Alina nem örül, de szerintem már így a 2. hete már kezdi megszokni. Aztán Zoéval vissza és attól függ, hogy Rob-nak mi a dolga aznap, attól függ mit csinálunk vagy itthon vagyunk egész nap. Van olyan is, amikor egész nap megyünk (bevásárlás, suli papírjainak intézése, bank, etc.)

Szóval minden nap más, de megvan a maga rendszere. Ha meglesz az autó, akkor lényegében azt csinálok, amit akarok, csak vigyem magammal Zoét és 4kor szedjem össze Alinát a suliból. Meg persze a suli nekem, hogy hogy fog alakulni, mert most még kicsit zavaros az egész. Elméletileg kedden kezdek, gyakorlatilag gőzöm sincs, mert a fősuli problémázik rajta, hogy magyar vagyok. Konkrétan, hogy vízumom van és hogy akkor én nemzetközi tanuló vagyok, de mégsem, mert nem kezdek normális szemesztert csak egy course-t. Szóval sok a baj vele, kell az érettségi bizonyítványom, meg le is kell fordítatni, mert magyarul nem jó, a lényeg, hogy sok a baj vele.

Ebből kifolyólag volt tegnap a legnehezebb napom, mert kavartak a sulival, a gyerekek nem hallgattak rám, persze fáradság miatt és bónuszba Melissa is otthon volt szóval egész nap éreztem a hátamon a vizslató szemeket. Mit csinálok rosszul mit jól. Persze nem ilyen drasztikus a helyzet, de azért nem karom azt se, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam.

Képzeld felvettem a kapcsolatot, pontosabban ő küldte az első mailt. Egy magyar tanárnővel, aki még a kezdetekben tanított a Neuban (a középiskola ahová jártam ;) ) és most szakfordító itt Buffalo-ban. Szóval most próbálok vele összeegyeztetni egy találkát, hogy könnyebb legyen itt. Plusz ismer egy pár egyetemistát is, akik magyarok és itt tanulnak. Mellesleg nem tudok szakadni a lila sulitól.

Amúgy szörnyű mód hiányzik mindenki azért is próbálok írni úgy normális időközönként csak azért nehéz mindenkinek válaszolni úgy, hogy normálisan mesélek és persze úgy, hogy nincs sok időm.

Remélem egyelőre ez elég lesz. 

Pusza

Zita

UI.: Ez a levél azért lett ilyen hosszú és kifejtett, mert a lányok Mackótestvért néztek szóval volt egy kis szabadidőm!

Chapter 2 - Hogyan utazzunk Süti módra Vol 1.

2009. január 2.

Halihó!

(Bevezetésként, 4 napos volt az AuPair akadémia New York City-ben. Persze a maradék 80 akármennyi csaj plusz egy fiú oda meg vissza voltak a várostól, de én már a 2006-os látogatásom végett inkább másra fókuszáltam, mint például unokatesómékra. Én voltam az utolsó személy, aki elhagyta a szállodát a hamarosan olvasható körülmények miatt... Kiderült valamint, hogy az én családom most nem Buffalo-ban tartózkodik hanem úgy döntött, hogy elmegy nyaralni Puerto Rico-ba. Szóval az összes téli cuccommal elindultam a karácsonyi melegbe, hisz ez az info nem jutott el hozzám és az akadémia előadói mondták meg nekem, hogy én máshogy fogok eljutni a családhoz, nem úgy mint az átlag. Hisz az átlagot vagy összeszedte a szállodában a család, vagy lefoglalták nekik a repjegyet NYC-ből az adott városba, ahol majd dolgozni fognak... Szóval így lett, hogy nekem a karácsonyom rövidnadrágosan és csokibarnán telt...)

Na, jelentkezem én csak eddig nem volt alkalmam hosszabb időre leülni és írni hogy mi van velem. Nos, Puerto Rico –ba az eljutás sem volt egyszerű, mert a repülőm időjárási okok miatt egy órával késöbb szállt  fel és Orlandoban csak fél ora átszállási időm lett volna. Így két idegeskedés és 3 basszus után szóltam a stuardess-nek hogy nekem lenne csatlakozásom San Juanba. A késés miatt pont akkora szállt le a repülő amikor a másik indult volna.  Lényeg a lényeg nem késtem le, mert rajtam kívül még 4 másik ember is repült San Juanba és így megvárt minket a repülő. 

San Juanba kb. fél 4 kor értem hajnalba. most képzeld el egy árva teremtett lelket nem találtam a reptéren pár utasonkívül, akik aludtak és néhány reptéri alkalmazotton kivul, akik persze nem tudtak angolul csak spanyolul próbálták meg nekem elhadobalni hogy mi hogy lehet.  A prolémám az volt hogy a 3. át szálláshoz kellenek-e a poggyászaim vagy sem? (Persze hogy kellenek, főleg úgy hogy más légitársasággal folytattam utamat, csak ha az ember még sose repült volna össze vissza az világban egyedül, honnan tudná hogy müködnek ezek a dolgok... a szerk.),aztán arra jutottam hogy a JetBlue (amerikai légitársaság kb. olyan mint az AirBerlin, a szerk.) honnan tudná hogy nekem van egy 3. repülésem egy másik légitarsasággal, ugyhogy megkerestem  a pogyászomat  még jó …. és nagy nehezen, hosszas keresgélés után megtaláltam a CapeAir pultját, ahol közölték velem, hogy az én gépem csak 2 ora mulva indul, majd menjek vissza késobb. na hát gondolhatod milyen messzire mentem kb. 3 lépést hogy a többi ember elférjen melletem.  Nagy nehezen sikerült becsekkolni aztán szépen átmenten a vámon és vártam, h akkor induljunk. A nőci aki szedte a jegyeket szolt, hogy akkor megy egy repülő, arra mar nem figyletem hogy milyen csak hogy menjek mar na. Mutatom a jegyem neki, de mondta, hogy nem én majd késobb jövök. Hát mondtam magamban ilyen nincs itt ragadtam San Juan- ba a semmi közepén, senkit se ismerek és még mosolyognom is kéne hozzá. Hát persze hogy sík ideg lettem. Aztán mint kiderült én egyedul repültem Vieques-be egy kis csesznye géppel max. 8 embernek elegendő hellyel. Amikor megláttam majdnem felröhögtem, hogy ezt ugye nem gondolják komolyan…aztán mondtam nekik hogy kelloképpen furcsállom a helyzetet, mert egész éjszaka nem aludtam és hogy ez a 3. repülésem az éjszaka. Aztán felszálltunk... az hogy vagyok a levegoben nem is tudom milyen magasan az okés volt, de az hogy szinte látom a lábam alatt a vizet meg mellettem mozognak a szárnyak, mint amik most akarnak szétesni, na az egy kicsit aggaszto volt. Másik oldarol meg gyonyorű volt látni azt hogy, hogy esik az eso és most nem alulrol hanem oldarol; szép egyszerűen szép. És megérkeztem. Leirhatatlan volt, de mindezek után felmerult a kérdés bennem, hogy azon a kicsi bizbasz gépen hol voltak a táskáim, mert h én nem láttam oket. Aztán megtaláltam Melissát és mentunk  a házhoz. Végre. a táskáim is meglettek végül. (és én még otthon azon paráztam, hogy hogy fogok átszállni Frankfurtban... nah ez volt a kihívás nem a Frankfurt-i)

Rájöttem hogy tudnék itt élni vagy legalább is egy házat biztos, hogy vennék ha lenne egy csomo pénzem, de most csak marad az álmodozás amig meg nem nyerem az 5 lottot. :) Nagyon tetszett és remek volt az ido, mondjuk az, hogy minden nap esik az eso kicsit zavaro, de a 30-35 fok azért kellemes, de nyomaszto a páratartalom miatt  Még ha az utazástol lettem volna fáradt de rátett még az idojárás is.  Megtörtént életem elso reggelije a családdal: pancake rántottával narancs juice-szal. Fincsi volt. Aztán minden nap mást csinaltunk és rájöttem hogy kell nyaralni; igy ahogy mi csinaltuk PR-ban. Mindennap más és így gyors és tartalmas. Voltunk a mangrove fák között kajakkal (van rola kép is!!!) voltunk szinte az osszes strandon ami van a szigeten és mindegyik más hőmérsékletű ami azért nem mindegy. kb fél ora napozással, de lehet h tobb összeszedtem a nyári barnaságomat és már legalább nem vagyok olyan hóka mint amikor elindultam. Voltunk esti sétán a városban vmi fesztivál volt és mindenki az utcán volt(zene bona kaja miegymás) néha voltam internetközelben de akkor csak egy gyors válasz, gyors olvasás és mentem is, mert azért nekem is volt dolgom. Azalatt a hét alatt kb összesen 4 orát kellet vigyáznom a gyerekekre. ami a kezdeti igényeimnek totálisan megfeleltek :) Aztán mielött haza jottunk volna meglátogattunk Melissa barátnőjét aki az FBI- nál dolgozik. Amúgy egy tök normális csajt képzelj el egy gyönyörű lakással. Aztán ő vitt ki minket a reptérre a 26- n hajnalban. 3-kor indult a gép vissza New Yorkba aztán a csatlakozással itt voltunk reggel 8-ra Buffaloban.

A 26-át mindannyian átbóbiskoltuk aztán persze mindenki aludt 5 fél 6 körül. Azóta felfedtem a házat, ami nagyon nagy. Három szintes tipikus 1910-ben épült ház. Egyik percben leesik az állam, hogy rohadt nagy, még nekunk Dömötöréknek is nagy lenne, másik percben a sok hülye amerikai horror és sorozat jut az eszembe hogy Úr Isten ilyenekbe laknak a sorozatgyilkosok, pszichopaták és hasonlók  vagy épp melyik lépcsőforduloban szur le a Freddy Kruger. De persze ezeket a gondolatokat gyorsan elhesegetem hisz ez a valóság és nem Hollywood :). Tegnap azaz 27 –én volt nálunk karácsony PR miatt.

Azota meg volt két munkanapom és visszasírom a PR-ban eltoltott idot. Most kb. 7-tol este 6-ig kell a gyerekekre figyelnem, persze a megfelelő igények mellett olvasásgyakorlás, pelenkacsere normális viselkedésre tanitás etc. Alina-tól folyamatosan kapom azt, hogy az elozo aupair ilyen volt, olyan volt, ezt csinálta, azt csinálta, ezt engedte meg és hasonlok, de én meg nem o vagyok ugyhogy szokjanak hozzá, hogy én máshogy csinálom. Hát na... beköltözött a rend és fegyelem a házba! :) persze csak annyira amennyire normális. Első nap nem nagyon tudtam mit csináljak a gyerekekkel, mert nem volt elképzelésem hogy eddig mit csináltak egyáltalán a szabadidejükben. Ma viszont kaptam listát, (azok a fránya listák...) ami segitett sokat ugyhogy nem volt para, csak kellloképpen fáradt vagyok és igényem van az alvásra. 

Ma főztem nekik jo kis paprikáskrumplit és Melissának nagyon izlett, szo mi szo nekem is :) (a kezdeti lelkesedés...)

remélem eléggé kimeritő voltam és majd még jeletkezem

pusza

jaj majd el felejtettem: a képeket folyamatosan fogom feltölteni erre a helyre...

Chapter 1 - Megérkeztem!

2008. december 17.

Ideertem sikeresen, nem volt semmi baj. Frankfurtban gond nelkul at tudtam szallni, most van idom irni egz kicsit, hogz jelezzem mi van velem. Mindenki megnyugodhat csak ropke 6200 kmre vagyok az orszagtol. Ma mar gyereknevelesre tanitottak reggel 8 ota. Nagzon izgalmas, elmeletileg ma unokatesommal megzek magzar karacsonyra aztan szunya... kellokeppen faradt vagzok jo lenne aludni de hat az ido kot. Mindenki vigyazzon magara, mert ha haza megyek es megkerdezem h miert kellett korhazba kerulnie az illetnonek vagz esgzebek. Kicsit kellemetlen 6 masik ember mellett magzarnak maradni, amikor van 6 brazil, meg mas oszagokbol is tudnak klikkesedni... es hat nincs olzan sikerem az angollal mint amire szamitottam, de hat ha az ember nem besyel akkor persze hogz nem megy.

legzetek jok pusza

Zita

(Nah szóval, amerikai billentyűzet, plusz kb. 5 percnyi idő arra hogy adjak valami életjelet magamról... ennyi sikeredet akkor...Persze ez nem volt valódi beszámoló inkább csak valami iromány nagyon gyorsan... de talán igy hitelesebb! ;) )

Chapter 0 - Okok - tények - indokok...

A másik blogot olvasó személyek valamint a genfi lelkesedés és nagyfokú érdeklődés eredménye képpen úgy döntöttem, hogy napvilágra vagy legalábbis nemzetközileg is elérhetővé hozom azokat a szuper titkos amerikai chaptereket. A történet 2008. december 15-én kezdődik és 2010. január 13-án ér véget. Ezt a periódust fogja magába foglalni ez a blog.

Egyszerű az oka... Nekem egy hatalmas nosztalgia, nektek kedves olvasók meg igen szaftos élményeket beszámoló olvasmány, amik nélkül élni nem tudtatok eddig.... :P Csak a hébe - hóba elejtett story-k voltak, amik még kíváncsivá teszik az embereket, hogy ugyan a Süti mit is csinált ott egy évig...

Lényeg a lényeg. Úgy döntöttem hogy a beszámolókat arányaiban összehasonlítva a jelenlegi élő bloggal rendszeresen fogom prezentálni. Képekkel, linkekkel etc. Úgy fogom közzétenni mindegyiket, ahogy én azt két évvel ezelőtt átküldtem az adott címlistában szereplő személyeknek. Ennek egy oka van, mégpedig az hogy lássátok mennyire máshogy írtam (még tojáshéjjal a fenekemen kezdő chapter-írós koromban) valamint mennyire érezhetőek voltak/lesznek azok a nyelvtani különbségek, amiket az angol nagyfokú behatása tett rám. Szóval ha valamit nem értesz az azért van mert totál elfelejtettem magyarul... 

Úgy érzem, hogy az eddigi 'rajongó táborom'-nak ezzel örömet okozom és hogy a sok-sok kérdésre választ fogok adni... Persze ebben az egészben az is benne van, hogy feltárom a nagyközönség előtt azokat az irományokat, amiket annyira nem szerettem volna két éve, de úgy vélem, hogy az én tapasztalataim másoknak iránymutatást vagy ráébredést adhatnak. Talán még egy bizonyos lépés megtételéhez is elegendő erőt fog adni. Ezeket csak remélni tudom, de ha sikerül is elérnem tessék értesíteni! ;)


Beleolvasva a kezdeti chapter-ekbe arra jutottam, hogy zárójelben azért magyarázok hozzá...így megnyugszik a lelkem, nektek meg olvashatóbb és érthetőbb lesz az egész! ;) Tudjátok, mint a Szerk. ... :)

Zárásként és felesleges szószaporítás helyett, elkezdődik a nagy amerikai adventure nektek elöször. A történetek két évvel ezelőtt történtek.

Kellemes olvasást és hamarosan jönnek a kezdetek! ;)