Chapter 6 - A nagy találkozások...

2009. február 17.

Hahó!

Újabb beszámoló következik a nagy fél kontinenst elfoglaló USA-ból. Nagy és fontos dolgok történtek legutóbbi beszámolóm óta. Többek között medvét építettem, találkoztam a többi au pair-rel, akik itt laknak Buffalo-ban és környékén és nem utolsó sorban eljött amerikai életem első hivatalos megmérettetése a suliban. Beszámolok még apró dolgokról, amik most már 2 hónapos itt tartózkodásom után feltűnik, pontosabban van időm felfigyelni rájuk.

Kezdjük, mondjuk kapásból a medvével és kapásból jönni fognak a dolgok egymás után. Eljött a félig meddig várva várt február 8-a, amikor is találkoztam a többi 8 lánnyal, akik az AuPairCare-rel jöttek ki. Minden hónapban van egy aupair meeting, amikor ezek az aupair-ek találkoznak csak úgy beszélgetni vagy csak azért hogyha egyedül érzi magát a leányzó, akkor legyen hová mennie és legalább valakikkel beszélgetnie. (gyors hozzászólás: kellőképpen bénának kell ahhoz lenni hogy ne találkozz emberekkel és ne kezdjél el velük beszélgetni… az amerikai nép igen kedves és figyelmes, de ennek csak 24 óra az átfutási ideje…) A februári meeting medve-építésről szólt, ami azt jelenti, hogy van Amerikában egy olyan Store, ahol tudsz keresni magadnak egy macit vagy nyulat vagy pulykát vagy akármit és utána megtöltöd adsz bele szeretet meg szívecskét hogy tényleg éljen. Az üzletben vannak fokozatok, hogy hol mit kell csinálni, pl. a szívecske hozzáadása nagyon fontos rituálé, hisz a maci attól válik igazi kinccsé és a jövőben kiderül, hogy majd a maci adni fog e szeretet vagy sem.(Erről persze nem tudunk majd meg semmit, mert ezeket a macikat, amiket építettünk a helyi gyermekkórház súlyosan beteg gyerekeinek adományoztuk. Náluk azért elkél a segítség és egy maci azért szerintem tud segíteni. Lényegében én és a macim csak abban a 3 órában voltunk együtt, de utána olyan csemetéhez került, aki biztos örült neki.

A lányok, mint ahogy én is egy évre jöttek, de mindenkinek más a story-ja, hogyan, miért került ki, miért döntött így és persze hogy mit fognak csinálni, ha hazamennek. Van egy csomó magyar kapcsolat, azaz az egyik lány (Melanie) minden évben a Balatonnál nyaralt, mert az olyan olcsó (megjegyzem Ő Németországból jött.) Másikuk, Tabita Dániából ismeri kicsi országunkat, mivel a szülei rendszerváltáskor gondoltak egyet és elköltöztek Dániába. Lényeg minden évben hazalátogatnak Romániába a nagyszülőkhöz. Tabitával nagyon jóba lettem, vele azóta már találkoztam meeting-en kívül is. :D (és többek között miatta látogattam meg Koppenhágát is a nyáron… :P) Valaki Ukrajnából jött, valaki Japánból, de van olyan is, aki Brazíliából. Egy kis Európa a nagy amerikai életben és persze hogy felmerültek a normál kérdések, mint Európai Unió, a valuta vagy hogy beléptünk e már egyebek. Nem úgy mint itt, hogy a normál beszélgetés ott kezdődik, hogy 'Nézem-e a Super Bowl-t?' vagy hogy melyik nap melyik nemzet konyháját próbálom ki, vagy esetleg hogyan kéne lefogyom 2 hét alatt…. Most hétvégén például megyünk Sushi bárba, ahol a chef csak úgy az orrunk előtt 10 cm-re dobálja a kaját. Meg ott csinálja a szemünk láttára az ízletesebbnél ízletesebb falatokat!(megígértem, hogy elmegyek, de hogy fogok e enni az egy jó kérdés; hisz a sushiban hal van…. meg majd kérek vegát… hátha : ) De minden esetre jónak ígérkezik és bízom benne, hogy jól is fogom magam érezni. Nem ez egy buta kijelentés, hisz biztos hogy jól fogom magam érezni, hisz megnyertem magamnak egy év Amerikát akkor már ki kell használni minden percét és élvezni, ami az emberrel történik minden egyes percnek örülni. Úgy vélem, hogy most már azért határozottan tudom milyen, ha az ember a legkisebb dolgoknak is tud örülni, mint például ha már 9-ig alhatok, szombaton vagy szimplán nem kell nekem felkelteni a két kis házisárkányt :D

Február 19-én írtam az első tesztemet a suliban, ami mondjuk az érettségihez képest mosolygósan egyszerű volt. Tudni kell, hogy mindössze 100 szavas paragrafust kellett írnunk és használhattunk szótárt (!!!!). Szóval mondhatni könnyű volt és persze remélem jó is lesz. J  Majd ez kiderül a jövő hét keddjén. Mellékesen tanársegéd lettem, ami azt jelenti, hogy csoporttársak hozzám fordulnak kérdéssel ha vmit nem értenek…. : )

A mindennapokról. Ahogy mostanában már van időm a gyerekeken kívül magammal is foglalkozni, így van időm szétnézni, tüzetesebben megnézni a város tipikus amerikai házait és felfedezni rejtett titkait. ;) Elég sokat gyalogolok, mert nem akarok meghízni. Pontosabban itt mindenki el van kényelmesedve, és amikor mondom Rob-nak hogy gyalog megyek valahová furcsán néz rám. Én meg mondom neki, hogy igen azért van két lábam, hogy gyalogoljak. No de a lényeg… a házak…. első ránézésre mindegyik ugyan úgy néz ki, de ha kicsit megáll az ember és szétnéz tüzetesebben és meg is nézi a házakat vannak nagyon viccesek. Mondjuk, van olyan, ami mellett meg kell állni és keresni kell rá okot, hogy ugyan miért választották ezt a szín vagy egyebek. Szóval van halacskás ház :D ami úgy néz ki, mintha pikellyes lenne és fehérre van festve. (a lakói is furcsák….) van Barbie baba ház kombinálva egy kis Neumann-nal azaz magenta rózsaszín lilával spékelve vagy két teljesen ugyan olyan szerkezetű ház egymás mellett mintha ikrek lennének, csak az egyik fekete a másik fehér. Van olyan ház, amiben biztos vagyok, hogy vmi alkotói vénával megáldott emberek laknak. (Ezt onnan találtam ki, hogy a ház előtti fán van egy agyagból készült arc, ami tök jópofa)! (Képek később)

Ha van időm elmenni a kedvenc kávézómba mindig egy fura gitáros gyerek mellett megyek el, akivel nem is lenne semmi probléma. Jópofa zenét játszik és még nem is hontalannak néz ki, pusztán a népet szórakoztatja, DE nekem mínusz 40 fokban, amikor még a tundra bugyit is felvenné az ember?!?!? nonsense…

Alinának, a nagyobbik leányzónak most vasárnap lesz a szülinapja, ami lényegében azt jelenti, hogy lufi, szülinapi torta és ajándék. Pénteken volt neki egy kis ünnepség rendezve Pizzával és tortával. Nem akármilyen tortával saját készítésű, teljesen az eredetivel megegyező méhkas méhecskékkel. (a. Bee cake) megjegyzés: a piskótát Rob sütötte a krémet és kavartam és tettem közösen csiga alakba a tortára Melissával, a méhecskéket cukrász csinálta. Olyan mindenki egy kicsit tett hozzá torta lett. Nem utolsó sorban finom…. : )Szülinap, nem szülinap nekem is be kéne valahogy vágodnom a gyereknél azért kicsit jobban, szóval arra gondoltam adok neki ajándékot. Venni nem akartam, mert az olyan snassz, akkor csináljunk neki valamit. Valami olyat, ami megmarad és tetszeni is fog és nem landol a kukában (remélem) az első éjszaka. Rajzoltam, festettem ragasztottam és egy sereg pillangó és egy darab árva méhecske pattant ki a fejemből. 3D, vagány, színes pillangók a plafonra dekorációként. (Erről majd lesznek képek csak még be kell fejeznem mindegyiket és fel kell tennem a szobába vasárnap, hisz hivatalos szülinap csak vasárnap lesz nem pénteken volt.)

+1: Amikor kérdeztük Alinától, hogy mikor van a szülinapja mindig azt mondta, hogy ’two two’ azaz 22! :D

Remélem kellő mennyiségű információval szolgáltam ismételten, legközelebb is törekszem a hibamentességre valamint hasonló mennyiséget fogok írni, hogy legyen mit olvasni ;)

További kellemes napot,

Zita ’Sütike’

UI.: mindenki vigyázzon magára.

Chapter 5 - Super Bowl és apróságok

2009. 02.21.

Ismételten eljött a hosszú izgalmak és a nagy amerikai téma boncolgatásának ideje. :)

A múlt héten és már ezen a héten is minden kedden és csütörtökön ismételten koptatom az iskolapadot. Megjegyzem, nem harcolás képpen de a kiejtésem a többiekéhez képest perfect és a zitás haladjunk már valamerre hozzáállás, sokat segít a tanárnak és persze a csoportnak is. Nem nagy dolgok történnek a heti 2 x 2,5 órában, de egyben biztos vagyok, olyan profin fogok írni angolul májusra, hogy megszólal.

Még a hét elején elterveztem, hogy ha törik, ha szakad nekem hétvégén síelnem vagy snowboardoznom kell, mert már elvonási tüneteim voltak. (sok hó + folyamatos szívfájdítás az idő szűkössége miatt = kényszer a síelésre) leszögezem csütörtökön még nem volt sínadrágom!! Na, akkor mi legyen egyedül a nagy amerikai Buffalo-ban egy autóval a nyakamba, hát mentem plázázni há- há. 3 féle számozású highway és akkor még nem is említettem a kisebb rövidítéseket és a többi útvonalat. szóval kissé komplikált, de nem annyira vészes, mint mondjuk New York közlekedése. Két lényeges különbség van az otthoni és az itteni szabályok között. az első, ami tetszik, az a jobbra fordulhatsz piros lámpánál, ha jobbról nem jön senki és nem tiltja tábla. :) a másik szabály, ami inkább a gyakorlat ad, az a zöld lámpánál persze hogy neked van elsőbbséged otthon, DE itt nem itt annyira, nem tisztelik a piros lámpát hogy az valami fantasztikus. Szóval, ha mész az úton és zöld lámpánál mész át, akkor szét kell nézned, hogy nem e jön vki oldalról, mert simán beléd szállhat. Lehet ez az oka annak, hogy annyi highway van, mert az mind egyirányú. :)

Visszatérve a síelésre pénteken vettem magamnak sínadrágot és szombaton és vasárnap kisnowboardoztam magam. Szóval még ma is izomlázam volt annyira. egész hétvégére kimenőt kaptam ezért volt időm sportolni. Végre.

a Super Bowl vacsora

Super bowl, super bowl, super bowl!!!!!! wáááá. A szombati nap és az azt megelőző egész hét super bowl lázban égett. Ekkor még nem tudtam, hogy mi lehet ez és miért annyira fontos, de kíváncsian vártam mit hoz majd a vasárnap este. Vasárnapra ez az egész olyan szintre fejlődött, hogy másról nem is lehetett beszélgetni, szinte. Mindenki, akivel leálltam beszélgetni a sípályán mindenkinek a második kérdése az volt, hogy ma nézem e a super bowl-t. Ez folyt a rádióból a tv- ből és szinte minden honnan. Az amerikaiaknak ez olyan, mint otthon az augusztus 20-a mindenki nézi a tűzijátékot, csak ez épp sport és ráadásul amerikai foci. A normál foci kb. olyan szinten van, mint otthon számon tartják, de semmibe veszik. Itt az amerikai foci a sztár és az igazi sportoló sztárok innen szabadulnak. Szóval kellemes élmény volt hisz nem egyedül néztem, hanem Melissával és a lányokkal elmentem Melissa barátnőjéékhez, ahol egy kisebbfajta szurkolótábor gyűlt össze. Ez itt szokás ha super bowl akkor buli, mint egy kellemes délutáni steak party. Na, aztán ott megint jöttek a szokásos kérdések, hogy honnan jöttem, meg a szokásos szóviccek. (Where are you from? I come from Hungary. Yes, I'm hungry......ha ha) és a következő, hogy szeretem a fent már sokszor említett szinte már amcsi nemzeti ünnepnek tekinthető eseményt. Azon persze mindenki meglepődött, h nem ismerem. De jelentem megnéztem; érdekes volt, és majd nyáron ha Joe- nak több ideje lesz, akkor lehet majd elmegyek vele egy élő amcsi foci meccsre. :):) mert azt nem lehet kihagyni :)

A tv-zésről. Miután otthon a szeptembertől decemberig tartó időszakban kellőképpen sok időm volt tv-t nézni, így az izgalmas sorozatok persze ugyan úgy megmaradtak a heti rendszerben mint otthon. itt már persze, aki hozzáértő és ismeri az amerikai sorozatok világát az tudja, hogy Itt már az Odaátból (Supernatural) mindjárt a 4. évad végére érünk,(és ahogy olvasgattam blogokat kiderült hogy az 5 évad lesz az utolsó) és a Hősökből (Heroes) most hétfőn kezdte el vetíteni sztem az utolsó 4. évad részeit. Szóval hétfőn és csütörtök este 9 órától tudom élvezni a sorozatokat minden mennyiségben persze life és felirat nélkül.

(jelenlegi hozzászólás: Azóta persze Supernatural-ből már a 7.évadot élvezhetjük! ^^)

Különlegesség: egy csomó store neve kezdődik W -vel, hogy miért nem tudom, lehet hogy csak szeretik a W- vel kezdődő szavakat vagy sok ilyen betűvel kezdődő családnevük van...?! Egy biztos olyan tökéletesen össze lehet keverni, hogy az valami fantasztikus. néhány példa: Wegmans (élelmiszer üzletlánc) ; Walmart (Tesco 2) ; Walgreens (gyógyszeráruház) etc.

Azt hiszem most úgy hirtelen ennyi, legközelebbi email-emig várakozást és rengeteg reakciót várok. Elsősorban hogy mik történnek otthon és hogy kivel mi újság! :)

Chapter 4 - ...és hopp így lettem fősulis autóval...

2009. január 18.

Halihó!!

Ismét tudok írni! Ez fejezet nem hiszem, hogy annyira izgalmasnak ígérkezik, mint az eddigiek, de azért megpróbálom érdekessé tenni.

A Erie Community College egyik campusa, nekem itt voltak az óráim ^^

Az elmúlt hét a suliról, a napirendről és persze arról szólt, hogy aaauuuttttóóóóó !!!!! ÁÁÁÁÁ. 2009. január 20. ától hivatalosan is főiskolai hallgató lettem : ) ami azért poén, mert otthon nem sikerült, itt meg egy tesztírás, egy elbeszélgetés (mint egy nyelvvizsgán) és máris ülök az órán. Legutóbb említettem, hogy problémáztak velem. teljesen új szituációt hoztam Magyarországról, csak azért mert J/1-es vízumom van. Mint kiderült kedden (amikor 5kor már kezdődne a tanfolyam) hogy velem rendben van minden. Mindössze vissza kell mennem az ESL- irodába és el kell kérnem a regisztrációs lapot, amivel tudok regisztrálni, megkapom az órarendemet és szinte már bent is vagyok a suliban. Ki kellett fizetni a tandíjat, de nem mindegy ám milyen kártyával, az American Express nem jó ám csak a Visa meg a Mastercard. Tudom, most mindenki azt kérdezi, hogy miért, nem tudom talán, mert AMERIKA. Az autó miatt lekéstem az első órámat, aminek annyira nem örültem, de hát akár hogy is nézzük, most az autó fontosabb volt, mint a course. A course csak az AupairCare miatt kellett, amúgy nem kezdtem volna el, de azért jó lesz ez.

8-an vagyunk a csoportban és ilyen helyekről jöttek a többiek, mint Vietnám, Nepál, Japán, Szomália etc. Szóval poén Én a kis Magyarországommal legalább a minőségi Európából jöttem! Heti 2,5 óra 2 alkalommal. Nem sok, de több mint a semmi. Jah és persze estin, mert napközben intenzíven gyereket nevelek, pontosabban vigyázok.

Végre aznap megkaptam az autót is, egy Honda Accord-t, fekete automataváltós is szinte el sem hiszem. céges autó! Azért komoly…. és a telefon is folyamatban van…!

A napirendem úgy néz ki, hogy minden kedden és csütörtökön suliban vagyok 5-től fél 8-ig. Szóval a gyerekek vagy Rob-bal vagy Melissával lesznek, de ez még a jövő hét titka.

Ami tetszett, de nem hasznos információ az a szemét szállítás, ismételten megjegyezném, hogy most nem az izgalmakról, hanem a hétköznapokról számolok be! : ) minden szerdán jön a kukás autó, ami persze mint otthon elviszi a szemetet, DE utána jön a meglepetés. jön még egy, aki elviszi a szelektíves szemetet, hisz a családok ugyanúgy gyűjtik a szemetet, mint ahogy mi is tesszük otthon, de itt házhoz jön a konténer, Szóval drága Sas Andi megölték a hagyományunkat az amerikaiak….

(Csak az érthetőség kedvéért még anno középsulis korunkban, mi együtt kisebb nagyobb rendszerességgel hagyományokat ápolva vittünk el a szelektíves szemetünket a közeli szelektíves szigetre! )

Egyelőre ennyi most nem jut eszembe ennél izgalmasabb,

Mindenki vigyázzon magára

Pusza

Zita ’Sütike’

UI.: most nincsenek képek :P