2009. február 17.
Hahó!
Újabb beszámoló következik a nagy
fél kontinenst elfoglaló USA-ból. Nagy és fontos dolgok történtek legutóbbi
beszámolóm óta. Többek között medvét építettem, találkoztam a többi au pair-rel,
akik itt laknak Buffalo-ban és környékén és nem utolsó sorban eljött amerikai
életem első hivatalos megmérettetése a suliban. Beszámolok még apró dolgokról,
amik most már 2 hónapos itt tartózkodásom után feltűnik, pontosabban van időm
felfigyelni rájuk.
Kezdjük, mondjuk kapásból a medvével
és kapásból jönni fognak a dolgok egymás után. Eljött a félig meddig várva várt
február 8-a, amikor is találkoztam a többi 8 lánnyal, akik az AuPairCare-rel
jöttek ki. Minden hónapban van egy aupair meeting, amikor ezek az aupair-ek
találkoznak csak úgy beszélgetni vagy csak azért hogyha egyedül érzi magát a
leányzó, akkor legyen hová mennie és legalább valakikkel beszélgetnie. (gyors
hozzászólás: kellőképpen bénának kell ahhoz lenni hogy ne találkozz emberekkel
és ne kezdjél el velük beszélgetni… az amerikai nép igen kedves és figyelmes,
de ennek csak 24 óra az átfutási ideje…) A februári meeting medve-építésről szólt,
ami azt jelenti, hogy van Amerikában egy olyan Store, ahol tudsz keresni
magadnak egy macit vagy nyulat vagy pulykát vagy akármit és utána megtöltöd
adsz bele szeretet meg szívecskét hogy tényleg éljen. Az üzletben vannak
fokozatok, hogy hol mit kell csinálni, pl. a szívecske hozzáadása nagyon fontos
rituálé, hisz a maci attól válik igazi kinccsé és a jövőben kiderül, hogy majd
a maci adni fog e szeretet vagy sem.(Erről persze nem tudunk majd meg semmit,
mert ezeket a macikat, amiket építettünk a helyi gyermekkórház súlyosan beteg
gyerekeinek adományoztuk. Náluk azért elkél a segítség és egy maci azért
szerintem tud segíteni. Lényegében én és a macim csak abban a 3 órában voltunk
együtt, de utána olyan csemetéhez került, aki biztos örült neki.
A lányok, mint ahogy én is egy
évre jöttek, de mindenkinek más a story-ja, hogyan, miért került ki, miért
döntött így és persze hogy mit fognak csinálni, ha hazamennek. Van egy csomó
magyar kapcsolat, azaz az egyik lány (Melanie) minden évben a Balatonnál
nyaralt, mert az olyan olcsó (megjegyzem Ő Németországból jött.) Másikuk,
Tabita Dániából ismeri kicsi országunkat, mivel a szülei rendszerváltáskor
gondoltak egyet és elköltöztek Dániába. Lényeg minden évben hazalátogatnak
Romániába a nagyszülőkhöz. Tabitával nagyon jóba lettem, vele azóta már
találkoztam meeting-en kívül is. :D (és többek között miatta látogattam meg
Koppenhágát is a nyáron… :P) Valaki Ukrajnából jött, valaki Japánból, de van
olyan is, aki Brazíliából. Egy kis Európa a nagy amerikai életben és persze
hogy felmerültek a normál kérdések, mint Európai Unió, a valuta vagy hogy
beléptünk e már egyebek. Nem úgy mint itt, hogy a normál beszélgetés ott kezdődik,
hogy 'Nézem-e a Super Bowl-t?' vagy hogy melyik nap melyik nemzet konyháját
próbálom ki, vagy esetleg hogyan kéne lefogyom 2 hét alatt…. Most hétvégén
például megyünk Sushi bárba, ahol a chef csak úgy az orrunk előtt 10 cm-re
dobálja a kaját. Meg ott csinálja a szemünk láttára az ízletesebbnél ízletesebb
falatokat!(megígértem, hogy elmegyek, de hogy fogok e enni az egy jó kérdés;
hisz a sushiban hal van…. meg majd kérek vegát… hátha : ) De minden esetre
jónak ígérkezik és bízom benne, hogy jól is fogom magam érezni. Nem ez egy buta
kijelentés, hisz biztos hogy jól fogom magam érezni, hisz megnyertem magamnak
egy év Amerikát akkor már ki kell használni minden percét és élvezni, ami az
emberrel történik minden egyes percnek örülni. Úgy vélem, hogy most már azért
határozottan tudom milyen, ha az ember a legkisebb dolgoknak is tud örülni,
mint például ha már 9-ig alhatok, szombaton vagy szimplán nem kell nekem
felkelteni a két kis házisárkányt :D
Február 19-én írtam az első
tesztemet a suliban, ami mondjuk az érettségihez képest mosolygósan egyszerű
volt. Tudni kell, hogy mindössze 100 szavas paragrafust kellett írnunk és
használhattunk szótárt (!!!!). Szóval mondhatni könnyű volt és persze remélem
jó is lesz. J Majd ez kiderül a jövő hét keddjén.
Mellékesen tanársegéd lettem, ami azt jelenti, hogy csoporttársak hozzám
fordulnak kérdéssel ha vmit nem értenek…. : )
A mindennapokról. Ahogy
mostanában már van időm a gyerekeken kívül magammal is foglalkozni, így van
időm szétnézni, tüzetesebben megnézni a város tipikus amerikai házait és
felfedezni rejtett titkait. ;) Elég sokat gyalogolok, mert nem akarok meghízni.
Pontosabban itt mindenki el van kényelmesedve, és amikor mondom Rob-nak hogy
gyalog megyek valahová furcsán néz rám. Én meg mondom neki, hogy igen azért van
két lábam, hogy gyalogoljak. No de a lényeg… a házak…. első ránézésre mindegyik
ugyan úgy néz ki, de ha kicsit megáll az ember és szétnéz tüzetesebben és meg
is nézi a házakat vannak nagyon viccesek. Mondjuk, van olyan, ami mellett meg
kell állni és keresni kell rá okot, hogy ugyan miért választották ezt a szín
vagy egyebek. Szóval van halacskás ház :D ami úgy néz ki, mintha pikellyes
lenne és fehérre van festve. (a lakói is furcsák….) van Barbie baba ház
kombinálva egy kis Neumann-nal azaz magenta rózsaszín lilával spékelve vagy két
teljesen ugyan olyan szerkezetű ház egymás mellett mintha ikrek lennének, csak az
egyik fekete a másik fehér. Van olyan ház, amiben biztos vagyok, hogy vmi
alkotói vénával megáldott emberek laknak. (Ezt onnan találtam ki, hogy a ház előtti
fán van egy agyagból készült arc, ami tök jópofa)! (Képek később)
Ha van időm elmenni a kedvenc
kávézómba mindig egy fura gitáros gyerek mellett megyek el, akivel nem is lenne
semmi probléma. Jópofa zenét játszik és még nem is hontalannak néz ki, pusztán
a népet szórakoztatja, DE nekem mínusz 40 fokban, amikor még a tundra bugyit is
felvenné az ember?!?!? nonsense…
Alinának, a nagyobbik leányzónak
most vasárnap lesz a szülinapja, ami lényegében azt jelenti, hogy lufi, szülinapi
torta és ajándék. Pénteken volt neki egy kis ünnepség rendezve Pizzával és
tortával. Nem akármilyen tortával saját készítésű, teljesen az eredetivel
megegyező méhkas méhecskékkel. (a. Bee cake) megjegyzés: a piskótát Rob sütötte
a krémet és kavartam és tettem közösen csiga alakba a tortára Melissával, a
méhecskéket cukrász csinálta. Olyan mindenki egy kicsit tett hozzá torta lett.
Nem utolsó sorban finom…. : )Szülinap, nem szülinap nekem is be kéne valahogy
vágodnom a gyereknél azért kicsit jobban, szóval arra gondoltam adok neki
ajándékot. Venni nem akartam, mert az olyan snassz, akkor csináljunk neki valamit.
Valami olyat, ami megmarad és tetszeni is fog és nem landol a kukában (remélem)
az első éjszaka. Rajzoltam, festettem ragasztottam és egy sereg pillangó és egy
darab árva méhecske pattant ki a fejemből. 3D, vagány, színes pillangók a
plafonra dekorációként. (Erről majd lesznek képek csak még be kell fejeznem
mindegyiket és fel kell tennem a szobába vasárnap, hisz hivatalos szülinap csak
vasárnap lesz nem pénteken volt.)
+1: Amikor kérdeztük Alinától,
hogy mikor van a szülinapja mindig azt mondta, hogy ’two two’ azaz 22! :D
Remélem kellő mennyiségű
információval szolgáltam ismételten, legközelebb is törekszem a hibamentességre
valamint hasonló mennyiséget fogok írni, hogy legyen mit olvasni ;)
További kellemes napot,
Zita ’Sütike’
UI.: mindenki vigyázzon magára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése