(Ismételten jelen pillanatú hozzászólással kezdeném, hisz végigolvasva két évvel ezelőtti irományaimat, magam ásom el magam a mellé a bizonyos barackfa mellé... Szóval lényeg a lényeg, hogy az érthetőség kedvéért zárójeles könnyebb érthetőségi kommentek lesznek a szövegben...)
2009. január 11.
Hahó!!
 |
| A szoba + két gyerek :) |
Múlt hétvégén voltam
Cleveland-ben és szombaton indultunk este Joe-val és Alinával, mert Alinának
szombaton cselló órája volt. 4 és fél óra autókázás után megérkeztünk és
megálltunk a Ritz hotel előtt. (mondtam magamban mit is keresünk mi itt, aludni
akarok, és Rob (az akkori személyi assistant) meg mondta, hogy ahová megyünk
egy éjszaka 500 dollár per kop; nem nagyon értettem, de amikor megállt az autó
akkor megvilágosodtam...:):)
A szoba gyönyörű
volt (lefényképeztem szóval majd látod ;)) szombat este, ahogy megérkeztünk a
szülök elmentek vacsizni én meg ott maradtam a gyerekekkel. Néztünk filmet aztán
elaludtak, tipikus jó-gyerekes dolog volt, nem volt semmi gáz.
Majd vasárnap a
szobába kértük a reggelit és a lehető legkésőbb keltünk fel. Délután elmentünk
korizni Melissával és Zoéval. Itt történt az, hogy nem jégen, ahogy Magyarhonban
megszokott, hanem műanyag lapok voltak összerakva, mint egy puzzle és azon
koriztak az emberek. Szóval Ice- skating helyett plastic- skating volt a sport
neve, nekem tetszik.... :)
Aztán jöttünk
haza, negyed 6 kor indultunk és kb. 3/4 7-től én vezettem haza. Nagyon
élveztem. Egy micubisi (nem tudom, hogy kell leírni) galant-tal so áááááá
:):):) (Persze akkor még a Google nem volt a barátunk… :P)
 |
| A plastic-skating-t próbálgatva... |
A város furcsán
nagy, az emberek köszönnek mindenkinek. Szóval a vadidegen a vadidegennek, ami
azért furcsa egy városban, mert például Pesten mindenki elmegy egymás mellett,
nem köszöngetnek egymásnak, de mondjuk itt legalább mosolyognak az emberek nem
morcok és magukba fordulnak. Tanulgatom a várost, hogy mi merre van és már
nagyjából el tudok tájékozódni, de a külterületekkel még bajban vagyok. Melyik
East, melyik West, mi hová vezet és egyebek, de nagyon élvezem. Amikor vezettem
Cleveland-ből hazafelé vagy 3 órát, egyrészről könnyű volt, mert automata volt
az autó, másrészről Melissa segített. Majd később kapok egy autót is, csak még
nem tudom hogy mikor, mert állandó problémázás van belőle szóval arról majd később.
A család, komplikált.
Nem negatív értelemben!!! (ismételt kezdeti lelkesedésnek lehetünk szemtanúi…)
A szülők éjjel-nappal dolgoznak, van olyan, hogy Joe-t 2 napig nem látom, mert
24-36 órázik. Állandóan műti az embereket. Szörnyű dolgokat mesél, hogy milyen daganatokat
szed ki az emberekből egyszerűen hihetetlen és csodálatos, hogy egy hétköznapi embernek
tűnő pasi miket tesz meg másokért.
Melissa a
hétköznapokban dolgozik kivéve egy nap, akkor itthon van,(mily logikus…) és azt
az érzést kelti bennem, hogy mindent rosszul csinálok. Amúgy mindenben segít,
tippeket ad, hogy milyenek a lányok, mivel lehet őket lekenyerezni, hol vannak
a korlátaik. Persze még ráncigál mindenhová, csinálunk egy csomó dolgot együtt.
Alina a
nagyobbik lány februárban lesz 4 éves. Képzelj el egy hiper-szuper aktív
gyereket, aki ha jó és nem fáradt, akkor imádnivaló és nincs semmi baj vele. De
amikor fáradt, akkor kikapcsolnak nála minden és csak pörög és bármit mondhatsz
neki akkor sem áll le. Csak ha megfenyegetem, hogy hazamegyek Magyarországra
vagy nem nézheti meg a moziban az Aliens vs. Monsters című mesét 3D-ben vagy
kell vmi fájdalom (pl. beveri a kezét az ajtófélfába vagy leesik a székről.)
(nem általam!!!!!)
A legkisebb
leányzó imádnivaló. 2 éves Zoénak hívják és teljesen ellentéte nővérének. Nyugodt,
csendes és akár egy macival is képes eljátszani egész nap. Vele vagyok itthon
egész nap, de van egy kis szabadidőm, ha alszik. Ma pl. elmentem és vettem
magamnak könyvet, imádtam azt a pici szabadságot, amit kaptam.
A szobám,
háááát nem sok minden van benne. Egy ágy, egy kandalló és egy 10perc alatt
összerakató szekrény. Ennek az az oka, hogy amikor PR-ban voltunk, az alatt az
idő alatt gipsz- kartonozták újra. Úgyhogy még hiányoznak a bútorok és a festés.
Szóval mindezt egy éven belül megkapom. (javítanék: bíztam benne, hogy egy év
elég lesz arra, hogy ezek a dolgok végbe menjenek… Sajnos tévedtem)
Melissának van
egy személyi asszisztense, aki több mint egy asszisztens. Ő csinál mindent a
házimunkától kezdve, a szennyes kimosásán, át a számlák rendezéséig. Szóval
mindent, ami nem nekem. Én csak a gyerekekkel foglalkozom. Az én dolgom az,
hogy a gyerekek alvásra készek legyenek vagy iskolába készek, amit el lehet
képzelni.
Most egy napom úgy
néz ki, hogy kelek 3/4 7 kor 7 között a lányok kelnek negyed 8 kor ->
reggeli -> öltözködés -> és indulunk a suliba, hogy fél 9 re odaérjünk.
Gyalog negyed óra. Közel van és gyalog egyszerűbb, mint babakocsival vagy
autóval. Autóval túl közel van, babakocsival túl nehéz mozogni. Szóval
gyalogolunk, aminek Alina nem örül, de szerintem már így a 2. hete már kezdi
megszokni. Aztán Zoéval vissza és attól függ, hogy Rob-nak mi a dolga aznap,
attól függ mit csinálunk vagy itthon vagyunk egész nap. Van olyan is, amikor
egész nap megyünk (bevásárlás, suli papírjainak intézése, bank, etc.)
Szóval minden
nap más, de megvan a maga rendszere. Ha meglesz az autó, akkor lényegében azt
csinálok, amit akarok, csak vigyem magammal Zoét és 4kor szedjem össze Alinát a
suliból. Meg persze a suli nekem, hogy hogy fog alakulni, mert most még kicsit
zavaros az egész. Elméletileg kedden kezdek, gyakorlatilag gőzöm sincs, mert a
fősuli problémázik rajta, hogy magyar vagyok. Konkrétan, hogy vízumom van és hogy
akkor én nemzetközi tanuló vagyok, de mégsem, mert nem kezdek normális szemesztert
csak egy course-t. Szóval sok a baj vele, kell az érettségi bizonyítványom, meg
le is kell fordítatni, mert magyarul nem jó, a lényeg, hogy sok a baj vele.
Ebből kifolyólag
volt tegnap a legnehezebb napom, mert kavartak a sulival, a gyerekek nem
hallgattak rám, persze fáradság miatt és bónuszba Melissa is otthon volt szóval
egész nap éreztem a hátamon a vizslató szemeket. Mit csinálok rosszul mit jól.
Persze nem ilyen drasztikus a helyzet, de azért nem karom azt se, hogy rossz
véleménnyel legyenek rólam.
Képzeld
felvettem a kapcsolatot, pontosabban ő küldte az első mailt. Egy magyar
tanárnővel, aki még a kezdetekben tanított a Neuban (a középiskola ahová jártam
;) ) és most szakfordító itt Buffalo-ban. Szóval most próbálok vele összeegyeztetni
egy találkát, hogy könnyebb legyen itt. Plusz ismer egy pár egyetemistát is,
akik magyarok és itt tanulnak. Mellesleg nem tudok szakadni a lila sulitól.
Amúgy szörnyű
mód hiányzik mindenki azért is próbálok írni úgy normális időközönként csak
azért nehéz mindenkinek válaszolni úgy, hogy normálisan mesélek és persze úgy,
hogy nincs sok időm.
Remélem egyelőre
ez elég lesz.
Pusza
Zita
UI.: Ez a levél
azért lett ilyen hosszú és kifejtett, mert a lányok Mackótestvért néztek szóval
volt egy kis szabadidőm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése