2009. május 10.
Hey,
Úgy döntöttem, hogy rengeteg
információm van vagy legalább is nehéz lenne elmondani egy chapterben. Így itt
a következő chapter; csak azért, mert megígértem, hogy kisebb-nagyobb
időközönként, de jelentkezem! : )
Mielőtt elkezdenék beszélni a
Devils Hole-ról és elmondanám az érzést, amit a képek talán átadnak, előtte le
kell szögeznem, hogy rengeteg kisebb nagyobb nemzeti park van szanaszét az
országban. Vannak persze nagyobbak, is mint például a Yellowstone National Park,
de a kisebbekről is szót kell ejtenem (A kisebbeket állami parkoknak nevezik,
de ez mindig attól függ, hogy mekkora). A Niagara vízesés is egy ilyen ’state’
park. Legutóbb a Devils Hole-t néztük meg. Konkrétan annyi az egész, hogy van a
Niagara folyó és ennek partján lehet végigsétálni. A másik oldal persze már
Kanada. Jó kis túra mellesleg. Azt kell tudni erről a helyről és azért State
Park, mert nyugat New York állam és NYC is innen kapja az áramellátást. A
vízesés és a Niagara folyó által keltett energia a beépített turbinákon
keresztül árammá változik, és bumm, van fény éjszaka. Igen nem természetes
képződmény, körülbelül a Tisza szabályozásához tudnám hasonlítani, csak itt
kicsit speciálisabb. Próbáltam lefényképezni Mekkora energiáról is beszélünk, konkrétan
biztos, hogy nem merészkednék rá kenuval, még vad-vízi evezésnek is durva.
Történt még Áprilisban, ami
általában minden hónapban történik. Aupair-meeting! :D Arline-nak köszönhetően
mindig újabb és másabb helyeken találkozunk. Több oka is van, először is az,
hogy ne a gyerekvigyázáshoz kötődjön, másodszor is érezzük jól magunkat és
ismerjük meg egy kicsivel jobban azt a helyet ahol élünk egy darabig. Nos, Arline úgy döntött, hogy most egy kreatív
találkozásnak szenteljük a vasárnap délutánunkat. Olyan helyet kell elképzelni,
mint egy kreatív szoba csak nagyobb hisz üzletről beszélünk. Na, csak kibököm
végre üvegfestés (igazi üvegfesték, igazi üveg) Akár még Tiffany lámpát is
csinálhatsz magadnak, ha van elég pénzed megcsinálni. Mindemellett kerámia
tárgyak készítése, valamint festése. Mindenki kiválasztott magának vmilyen
kerámiát és azt festegette. Én még ilyen néma csendet nem hallottam, mint ott
akkor a teremben… Persze két oka is volt: rengeteg volt az új arrival és persze
mindenki koncentrált a saját műalkotására. Jaj, de majdnem el is felejtettem
elmesélni a story-t, ahogy odaértünk, hisz az volt aztán a kaland. ; ) Jelen
helyzetben simán felvételt nyernék a tapolcai extreme-k csapatába. Szerény
bevallásom szerint persze. :$ A történet a következő volt. Az új leányzó, aki
Melanie helyére jött felhívott, hogy esetleg nem e tudnám felvenni és együtt
menni el a meetingre. Mert, hogy Melanie mondta Maja-nak, hogy engem nyugodtan
hívhat! Azért már ez is büszkeséggel tölti el a szívem : ) Kérdeztem a címet,
nos itt kezdődtem a problémák hisz nem tudta pontosan elmondani. Nos, amit én
megértettem belőle azt beírtam a google keresőbe és talált is olyan utcát
Buffaloban és még útba is esett; szóval örültem. Lebeszéltük vasárnap hívtam,
hogy egy picit kések, de ne aggódjon, odaérünk és megtaláljuk. Mondta, hogy oks
rendben van. Gurulok az utcában és 163 nál elfogytak a házak, amit nem értettem
hisz 196 alatt lakik. Hívom, hol vagy hisz én itt vagyok, de nincs meg a ház
konkrétan nem létezik. Mondja, hogy akkor baj van hisz ő meg kint áll a ház előtt.
Na, mondom, megmondanád még egyszer az utca nevét és akkor jött a megvilágosodás.
Fél óra autókázásnyira volt egy- egy betűben különböző, létező utca. Hál’
istennek volt nálam térkép, a biztonság kedvéért még Debby-vel is beszéltem,
aki Maja host anyukája. Lényeg hatalmast koppant a dolog. Gyorsan összeszedtem
Maját és ucek a találkozásra, persze írtam Tabitának hogy késünk nekem
köszönhetően….. Mint kiderült a csajszi akit összeszedtem most végzett otthon
egyetemen és Boszniából jött. Megvitattuk, hogy én már voltam Boszniában
piramist nézni. Lényeg a lényeg volt egy csomó közös témánk. : ) Visszaugorva,
festettünk cserepet, hazajöttünk. Jó volt és persze megerősítette bennem azt a tényt,
hogyha el is tévedek, akkor is odajutok, ahová akarok, csak szükségem van egy
papíralapú térképre… : )
Egészen Május 14.-ig jártam
suliba, minden kedden és csütörtökön 5 órától fél 8-ig. Három dolog van, amit
ezzel kapcsolatban le szeretnék írni. Először is a szülinapom (b-day)
csütörtökre esett és épp újabb tesztet írtunk. A hatalmas koncentrációban észre
se vettem, de Steven egy nagy tálca sütivel állt az asztala mellett. Én meg
csak nézek, hogy most mi is történik. Mint kiderült mondta a tesójának és az anyukájának,
hogy van egy magyar diákja és sütöttek nekem sütit, mert hát szülinapom van.
Piskótatekercs…. linzer….odáig meg vissza voltam. Mindegyik harapást kiélveztem
hisz itt nem olyan gyakori a nagymama -féle lekváros
linzerkarika….porcukorral…húúú most így visszaemlékezve és összeugrik a nyál a
számban. : ) Azt le se kéne írnom, de
gondolhatja mindenki milyen jól esett. Meg persze a rengeteg köszöntés, amit
kaptam azokat is nagyon szépen köszönöm. Másodszor is május 12-én vizsgáztunk,
hatalmas para volt hisz nem akartam késni, meg mellette tanulnom is kellett
volna. Mindig csak a munka… Kb. kétszer átolvastam a jegyzeteimet és annyi volt
a készülésem. Két napra rá Steven küldött e-mailt, hogy sikerült a vizsgám, de
nem tudtam, hogy milyenre. Miután megkérdeztem, hogy mégis úgy hányasra, meg
hogy mik a hibák, közölték velem, hogy csak a szemeszter végén tudom meg hisz
mindenkit levélben kiértesítenek. Gondolhatjátok, hogy vártam mindennap a
postást, mint a messiást. Meglepetésemre A-ra vizsgáztam 91%-os vizsgát írtam,
ami magyarra lefordítva annyit, jelet hogy két hibát ejtettem. :D Az egész
vizsga jegy és vizsga témát megünnepeltem egy hatalmas pohár jégkrémmel és egy
filmmel. : ) Utolsó információként, ami ehhez a témához kapcsolódik, hogy most
a kemény 4 creditem papíron való megjelenéséről próbálok dokumentumot szerezni,
de érdekesen intézik itt a dolgokat. Szóval ez ügyben még meg kell kérdeznem
pár embert és még lesz néhány köröm az ECC főépületében.
Történt még olyan is hogy egyszer
már nagyon éhes voltam vmi normális kajára és rászántam magam a főzésre. Igaz
erről nem csináltam képet, de rakott karfiolt készítettem, olyan jó kis
husisat- karfiolosat! Mindent megcsináltam megfőztem, összeraktam rétegeltem, elsimítottam.
Az utolsó lépést persze csak akkor akartam megejteni, amikor mindenki otthon
lesz, azaz bedobni a sütőbe, hogy összesüljön. Addig lefedtem és hagytam, hogy
majd kicsit később, de megcsinálom. Egy kerek órával később, amikor
lebattyogtam a konyhába látom, mindenki ezerrel tömi a majmot… Én meg álltam
hatalmas kérdőjelekkel a fejem fölött, hogy ’most ti ügye nem a rakott karfiolt
eszitek?!’ De igen…. Megkezdték a konkrétan sütés nélküli karfiol megevését.
Majdnem gutaütést kaptam, hogy elrontották a szerzeményem, de persze agyon
lettem dicsérve, hogy ilyen jót még nem ettek. Én meg hát nem tudom így
félkészem még sosem próbáltam. De megették és ízlett nekik…. Hát én ezt csak a
rakott karfiol esetének hívom.
Talán általánosság rovatba
belefér, de nem tudtam eldönteni. A nagybetűs Amerikában úgy van kialakítva
néhány könyvesbolt, mint például Barns and Noble, hogy hatalmas könyvesboltot
képzelj el, hatalmas gyerekszekcióval, hatalmas újság kínálattal és hatalmas
speciális papír és könyvkötéses naplóvezetésre vagy akármire használható
tartozékokkal és üres könyvekkel. (na, most a magyartanárok erre a mondatra
fogják e fejüket) a minden hatalmasságok mellett bele lehetett botlani egy
hatalmas kávézóra a könyvesboltban! Amin én meglepődtem hisz könyvesboltba
azért megy az ember, hogy könyvet vegyen, a merészebbek Magyarországon lemernek
ülni a könyvesboltban és elkezdik olvasni a könyvet, amelyik épp, érdekli őket.
De a szúrós szemű, bajuszos eladó nénik nagyon csúnyán tudnak nézni, ha épp
megtalálnak és tettem érnek! Itt ez teljesen természetes, még asztalok is
vannak, hogy le tudj ülni normálisan egy mocca mellé. Persze nem csak könyveket
nézhetsz meg így beleolvashatsz, ugyanúgy az újságokat is és minden mást. Én
arra gondoltam, hogy marketing szempontból valószínűleg jobban megéri az
üzletnek és persze a kávézónak is (Starbucks). Ebből az okból kifolyólag olyan
üzletek is kialakultak ahol 30 – 70 % -kal olcsóbban meg tudod venni
ugyanazokat a könyveket, hisz vmi miatt megkarcolódott vagy kicsit megtört a
borítás, ami okot ad arra, hogy úgysem fogják megvenni a könyvet hisz ’hibás’.
Nos, ezek a boltok ahová én járok. Így vettem Narniát öcsémnek 8 dollár helyett
másfélért! :P
A másik általánosság, ami engem
zavar az a magasság…. Én a 170 centimmel topmodellnek is elmehetnék hisz itt az
átlagmagasság kb. 155cm. Szóval szinte mindenkire, az emberek 80%-ra le kell
néznem. Nem csak a csajokra, a pasikra is. Ez annyira kiábrándító. Én csak
Evelin-méretű embereknek hívom őket. : )
Magamról csak annyit tudok
mesélni, hogy folyamatosan dolgozom napi 11-12 órákat, hétfőtől péntekig és
mostanában még hétvégén is. De ami vigasztal, hogy hétvégente sosem unatkozom,
és mindig van vmi új, amit csinálhatok, felfedezhetek és persze új emberekkel
ismerkedhetek meg. Sokat van eszembe az otthon hagyott dolgaim, barátok,
helyek, lila dolgok és minden egyes alkalommal megállapítom, hogy jó hely ez a Magyarország
kicsit lehetetlennek tűnik élni benne, de azért szeretjük. Mindezek után
visszarángatom magam az amerikai valóságba, hogy mit is tudnék most otthon
csinálni? És a következő gondolat persze az, hogy jó helyen vagyok én most itt.
Megvan az oka és a miértje, hogy itt vagyok, és nem akarok annyira hazamenni.
De hogy beteljesítsem, hogy valóban egyszer itt fogok lakni kisebb nagyobb
időközönként vagy legalább is törekedni fogok rá. Megvannak a kapcsolatok és az
ötletek hogy hogyan és miképpen. ;) Ez olyan tudjátok, hogy a lehetőség adott
csak meg kell keresni. Hisz nem lennék itt, ha nem kerestem volna.
Na, most úgy hirtelen ezek
történtek.
million hugs
Zita
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése